2012. július 8., vasárnap

Egy kis mennyország

 Próbáljuk szempontok alapján leírni mit gondolunk, hogy ezt a későbbiekben is alkalmazhassuk.
Színészgárda: A főszereplőlány tökéletes választás, a doki egy kicsit nyámnyila, de a szerepéhez illik. A barátnő meg a szomszédpasi szintén jól játszottak. A kis krapek, akit vidítónak rendelt a néger srác, tök jó fej, talán hihető az a csipetnyi mennyország. Jót nevettünk rajta!

A legjobb jelenet: Véleményünk szerint az utolsó rész a legjobb, amikor a temetésen Marley a túlparton mulatozik Istennek, táncol és Julian meglátja őt. Jól választottak zenét és szerintünk a lány hangulatra tett kívánsága is teljesült:)

A legmókásabb: Az egyik, amikor Egy csipetnyi mennyország boldogítani készült Marley-t, ám egy csipetnyit másképp sült el a dolog. A rész végén, amikor az ajtónál elérik, hogy a szomszéd pasi hallja milyen jól érzik magukat! Dr. Ártatlan bevezetése a sötét világba szintén tetszetős, főleg amikor a transzik rávetik magukat a pasira.

A legszomorúbb: Szintén felezünk: 1. Amikor Marley halála előtt kint beszélgetnek a parkban a barátnőjével; 2. Utoljára a kórteremben.

Ami nem tetszett: A másik doki egyáltalán nem volt szimpatikus... Számunkra egy kicsit furcsa Marley hozzáállása a betegségéhez. A kisbaba akkor született meg, amikor a lány meghalt, ez egy kicsit furcsa. Ráadásul a végén mintha egy kicsit túlzásba estek volna a mulatozással... azért ez mégis csak egy temetés, nem?!

Ami tetszett: A kutyus! Nem a kedvencünk, de cuki ahogy olyan jó barátok Marley-vel. A csajszi állása tök jó, viccesen elő tudja adni magát. Klassz a kép, amit a barátnője festett a falra. Amikor a lány fent van a mennyekben és sétál a felhők között, találkozik Istennel, ott ül az ég szélén és látja föntről a várost.

Úgy összességében jó, érzékenyebb lelkeknek a sírós kategóriába tartozó, ennek ellenére vicces film. Marley mindenkivel őszinte, megmondja mit gondol, ami egyáltalán nem számít rossznak, viszont sajnos saját magával nem éppen ezen az állásponton van. Örültünk, hogy a végére rájött mi az a bizonyos kívánság, még akkor is, ha azt már abban a pillanatba sejtettük, amikor nem tudott mit választani harmadiknak. Értékelésünk alapján tízes skálán 7 és 8 közötti intervallumon szaladgál.


"Csak egy nagy adag morfium és egy végbéltükrözés kell ahhoz, hogy találkozhass Istennel!"

Szerbiában :)

Most éppen itt ülünk a napsütéses Szerbiában és azon törjük drága elméinket (mivel ilyenünk is van), hogy hogyan írjuk le mondanivalóinkat. A döntés megszületett: Virtuális naplóban könyveljük el mit művelünk a melegben (vagy hidegben ami mostanság eléggé ritka - értsd: MELEG VAN!!!), reggel, délben, este és úgy általában... szóval mindig.
Még pénteken (csak hogy tartsuk a Péntek, a mi napunk című magánszámunkat) volt egy hangverseny, amin Dóri fellépett az énekkarban. Utána Abinál aludtunk és még este megnéztük az Egy kis mennyország című filmet (véleményünk egy későbbi bejegyzésben olvashatod). Később meglátogatott minket az álommanó, reggel pedig útra keltünk és az autókázás után megérkeztünk ide, Szerbiába Abi nagyszüleihez. Délután csaptunk egy hatalmas monopoly-partit, amit Abi átmeneti szerencsétlenségének és Dóri vasút- és szállodagyűjtésének köszönhetően az utóbbi nyert. Ezután a nyertes 160 oldalnyit alukált (Mentségemre legyen mondva, Abi gyorsan olvas! ~Dóri). A pihenés után Abi újra szerencsére kapva röminyerési szériát tartott, ami annyit jelent, hogy az első körben mind a hat(!!!) jokert birtokolta, majd a további két körben (kivéve a szerencselapokat) megakadályozhatatlan győzelmet aratott. Este voltunk Szabadkán, vacsoráztunk, koktéloztunk (Kuba Libre) és sétáltunk egy nagyot a városban. Utána este még elkezdtük a Harry Potter maratonunk első részét, amit csak reggel sikerült befejeznünk. Ma bringáztunk egy nagyot, most pedig elhatároztuk, hogy ezután a bejegyzés után elkezdjük a véleményírást - kritikán, ha úgy jobban tetszik.